Betacizmus

A betacizmus (spanyolul, portugálul és olaszul betacismo, katalánul betacisme, angolul betacism) egy nyelvtörténeti hangváltozás, melynek során a [b] és a [v]-szerű mássalhangzók egybeesnek (elnevezése a görög β betűből ered, amelyet az ógörögben még [b]-nek ejtettek, majd [v]-vé változott). A fogalmat főleg az újlatin nyelvekkel (leginkább a spanyollal, galiciaival, katalánnal, okcitánnal, szárddal, valamint egyes délolasz nyelvjárásokkal) összefüggésben használják, mivel ezek a legismertebb példái e változásnak – amely egyébként hangtanilag teljesen általános érvényű, és független a nyelvrokonságtól. E szócikk az újlatin nyelvekben megfigyelhető betacizmust ismerteti részletesebben.